Chilei gasztronómia

Avagy mit eszik egy utazó

2017. május 18. - Inka Kék Túra

Ez az írás egy kicsit rendhagyó lesz, ugyanis az eddigiekkel ellentétben ez nem arról fog szólni, hogy merre jártam vagy mit csináltam. Egy utazás nem lehet teljes anélkül, hogy az ember meg ne kóstolná az adott ország jellegzetes ételeit.

img_20170429_131110.jpg

Az első három hetet Argentínában töltöttem, ahol nagyon nagy élmények nem értek (és később sem). Eddig annyit sikerült megtudni, hogy nemzeti ételük a steak. Ezek kívül pedig számtalan helyen lehet venni hamburgert, hotdogot és hasonló remek ételeket. Ezt próbálta egy kicsit színesebbé tenni a choripan és társai, ami hotdogszerű dolog, csak ebben sült kolbász van (chorizo + pan). Mindezek fejébe minden nagyon drága.

Természetesen úton-útfélen lehet kapni empanadas-t. Én azt mondanám, ez egy töltött péksüti. Többféle ízű van, a leggyakoribb a sajtos, sajtos-csirkés, csirkés és a napolitano (milánói szósz töltelék). A lényeg, hogy az alapíz általában nem édes, hanem sós.

Ilyen tapasztalattal, új élményekre "kiéhezve" érkeztem meg Puerto Natalesbe. A városban mászkálva és az első nagy túrára készülve az egyik étterem elé kirakott táblán erre figyeltem fel: menú del día, háromfogásos ebéd, $4000 (1750 Ft). Rögtön bementem, és kértem is egyet. Nagyon kellemes meglepetés ért. Húsleves volt valamilyen vörös húsból, de számomra ismeretlen fűszerezéssel. Ettől egy kicsit savanyú ízt kapott, de csak annyit, hogy éppen jó legyen. A főétel sült csirkeszárny volt krumplival, ami ugyan nem volt annyira különleges, de szintén finom volt, desszertnek pedig valami zselés gyümölcsös édességet adtak. Ez az ebéd annyira bejött, hogy természetes volt, hogy másnap is ide jöjjek. A későbbiekben ez a napi menü biztos pont lett, és folyamatosan figyeltem, milyen lehetőségek vannak.

img_20170427_145022.jpg

A chilei ételek egyébként nekem nagyon hasonlónak tűntek az európaihoz (egyelőre tekintsünk el a tenger adta lehetőségektől). Ahogy korábban már írtam, Chilébe elég sok német bevándorló jött, és kétség nem fér hozzá, a kuchen-en kívül hozták magukkal egyéb ételeiket is. Így fordulhatott elő, hogy az egyik nap a szokásos savanykás leves után kihoztak nekem egy pár hurkát spagettivel. Finom volt egyébként ez is, mint (majdnem) minden más, de nem erre számítottam, amikor a pincérfiú azt mondta, hogy valami kolbászféle a kaja. A desszert egy teljesen átlagos kompót volt.

Külön tetszik egyébként, hogy minden menü előtt automatikusan hoznak egy kis étványgerjesztőt. Ez egy pár apró cipó vagy kenyér, vaj, és hozzá apróra vágott zöldségek bepácolva.

img_20170509_132606.jpg

Az első igazi specialitás egy leves volt, a cazuela de vacuno. Mint a neve is mutatja, ebben van egy nagy darab marhahús (vacuno), aztán teledobálják még mindenfélével, mint sütőtök, rizs, és egy kevés kukorica is kerül bele csövestől. Elég sűrű és kiadós, nem is szoktak mellé mást adni, főételként fogyasztják.

Mivel Chile egy nagyon hosszú és keskeny ország egy nagyon hosszú tengerparttal (óceán), természetesen a halak és a tenger gyümölcseiből készült ételek szerves részét képezik a gasztronómiájuknak. Van természetesen sült hal, többnyire valamilyen krumplival. Kétféle van általában, az olcsóbb merluza, és a drágább congrio, ha valaki nem éri be az olcsóbbal. Mivel a merluza is nagyon finom, én beértem ezzel.

img_20170508_132617.jpg

Paila marina: ez egy tengeri herkentyűkből készült pörkölt vagy leves. Bár mindenfelé lehet kapni, ezt nem próbáltam, így ettől pontosabban nem tudom.

Bár eredetileg Peruból, a moche indiánoktól indult, egész Latin-Amerikában népszerű a ceviche. Ez vagy halból, de inkább egyéb tenger gyümölcseiből készült egyszerű étel. Mivel ezek nyersen kerülnek bele, frissen kell elfogyasztani. Fontos, hogy valamilyen citrusfélével izesítik, ez közös mindegyikben. Ezen kívül kerülhet bele többféle fűszer is, akár csípős is, egyéni ízlésnek megfelelően.

img_20170508_131415.jpg

A cevichén kívül sok egyéb étellel is megismerkedtem Chiloé szigetén. Akkor részletesen írtam a curanto-ról és a milcao-ról. Nem írtam viszont a papas rellenas-ról. Ez szó szerint töltött krumplit jelent, és nem is cáfolt rá a nevére. A krumpliból először valami pürészerűt készítenek, ebbe kerül a hús, amit aztán bebundázva kisütnek. Ezt már inkább gyorséttermekben vagy piacon lehet kapni, ennek ellenére meglepően (nagyon) finom, és jól is lehet lakni eggyel.

Nagyon sokáig vadásztam a pastel de choclo-ra. Végül Santiagoban sikerült találni. Ennek alapja a csirkehús és a kukorica. Először a kukoricából kását csinálnak, ezzel terítik be a csirkehúst, adnak még hozzá egy pár dolgot, például hagymát, majd az egészet egy kerámia tálban megsütik. A kukorica miatt egy kicsit édes íze van.

img_20170511_150154.jpg

Édességek

Szintén írtam már korábban az óriási szeletekben árult kuchen-ról és torta-ról (igen, így hívják itt is). Természetesen ezekből is minél többet ki akartam próbálni, ami sikerült is. Mind nagyon finom volt, kivéve talán a mixta változatot, de a csokitorta és a gyümölcstorta mind nagyon jó. Az egyik legjobb talán az a csokitorta volt, aminek a tetejét áfonyával és málnával szórták tele.

És akkor még egy néhány helyi specialitás.

Manjar (Argentínában dulce de leche): Nutellára hasonlító karamellás krém. A boltban nagy és óriási között többféle méretben kapható, egy fél polcsort elfoglalva. A Dél-Amerikában töltött harmadik nap reggelén unod meg. A tipikus argentin hostelreggeli ugyanis valami kenyérféle, vaj, lekvár, dulce de leche és kávé/tea. Ennyi. Chilében ezen kívül egy normális hostelben van müzli, tej, gyümölcslé, friss gyümölcs, sajt, esetleg még sonka is.

A legmegrázóbb élmény egy argentin fagyi volt. A háromféle csokifagyi közül valami hangzatos nevű csodacsokit kértem. Ennek az egyik fele finom volt, a másik fele meg dulce de leche.

Alfajores: két kör alakú linzer közé töltött valami. A valami lehet csoki, többféle gyümölcsből készült lekvár (pl. málna vagy szeder), és... manjar. Opcionálisan az egész be lehet vonva csokival.

Cuchuflí: egy ostyából készült vékony cső, megtöltve... igen, manjarral. Opcionálisan be lehet vonva csokival.

Mote con huesillos: na ez egy furcsa valami. Búza van beáztatva valami édes barna lébe, és ebbe megy még egy egész barack.

img_20170427_191245.jpg

Gyümölcsök

Errefelé elég sok olyan gyümölcs megterem, amit eddig még csak képen láttam, amikor a kolumbiai couchsurfer-em megmutatta. A mangót még simán felismerem (ezt hogy kell megenni úgy, hogy az ember ne legyen csuklóig maszatos?), a kaktuszgyümölcsöt pedig rövid nyomozás után, de a többivel gondban vagyok.

Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik napi menü mellé kértem gyümölcslevet. Mivel a két lehetőség közül a málnát ismertem, a másikat kértem, pedig annak a nevét sem értettem. Ez a másik egy fehér színű lé formájában érkezett, és annyira finom volt, hogy nem értem be azzal, hogy a "másik", hanem kiderítettem, hogy ez chirimoya. Függő lettem, ami nem csoda, hiszen Mark Twain szerint ez "the most delicious fruit known to men". Ettem már ilyen joghurtot, de frisset azóta sem sikerült találni. Ennek a következményei az alábbi elkeseredett próbálkozások.

img_20170414_144759.jpg

Pepino dulce: azaz édes uborka, de leginkább romlott sárgadinnyére hasonlított.

Kiwano (tüskés dinnye): kívül narancssárga, belül kocsonyás állagú zöld gyümölcs. A pepino dulce-nél eggyel jobb, de ez sem lett a kedvencem.

img_20170501_204859.jpg

Italok

Ehhez még nem volt túl sok szerencsém. A chilei borok tudtommal nemzetközi szinten is elismertek. Én is megkóstoltam egyet, és nem kellett csalódnom benne. Mivel nem különösebben értek a borokhoz, ennél többet nem is mondanék.

Pisco sour: Igen népszerű ital Chilében. Kellemes ízű, nem túl erős koktél.

Jote: a Valparaiso városnéző túra végén felespohárban nagy lelkesen felszolgált "helyi specialitás". Ki kellett találni, hogy miből van. 1:1 arányú boroskóla. A jote ezen kívül még keselyűt is jelent, szlengben pedig csajokra vadászó férfit. Ha túl sok jote-t iszol egy buliban, könnyen jote lehet belőled.

Ezen kívül egyszer desszert helyett egy kis digestive-et választottam (többször nem volt lehetőség, azért csak egyszer). Háromféle íz közül lehetett választani, én a mentásat kértem. Ez is egy likőr volt, az íze pedig olyan, mintha Ouzo-t kevertünk volna össze gyermekkorunk kanalas orvosságával. Nem volt rossz egyébként.

img_20170508_140636.jpg

 

Ennyire futotta a gyűjtögetésből. Lassan végleg elhagyom Chilét, így több jellegzetes étel valószínűleg nem kerülne már fel a listára.

A bejegyzés trackback címe:

http://inkakektura.blog.hu/api/trackback/id/tr2212519107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Attilajukkaja 2017.05.20. 18:22:58

@Inka Kék Túra:
Én sohasem jártam sem Argentínában, se Uruguayban, de dolgoztam onnan származó emberekkel. A steak valóban a legfontosabb kaja számukra, de volt még két dolog, amit tőlük tanultam. Az első és a legfontosabb a mate tea és az ahhoz fűződő rituálé. Lehet, hogy ez egy átutazó számára nem jelent semmit, de az argentinoknak egy népi itala.
A másik érdekesség a chinchulines volt, ami a marha vékonybél grillezett formája. Vékony bél, anélkül, hogy kimosnák. A bél eme részében még az emésztés kezdeti stádiumában járunk, vagyis a fű vagy széna úgy tölti be a beleket, mintha egy hurka lenne. Csupa egészséges dolog, rossz melléktermékek nélkül (azok később keletkeznek a további bélszakaszokban). A beleket a faggyútól sem szabadítják meg, ezért külön zsiradékra sincs szükség. Meglepően finom kaja! :o)

Inka Kék Túra 2017.05.22. 03:39:45

@Attilajukkaja: A maté az persze nagyon megy. Teljesen hétköznapi dolog, hogy az emberek termosszal mennek mindenhova, meg a matéhoz szükséges kis pohárral és csővel, amin keresztül felszívják. Többször megkínáltak már engem is, nem sokkal az érkezésem után.

Most, hogy igy mondod, a chinchulines-ről olvastam a Panamerikana blogban, de ott nem volt így kifejtve, hogy mi is ez. Valahogy a magyarázat ellenére sem nagyon kaptam kedvet hozzá. :)

Attilajukkaja 2017.05.22. 09:46:49

@Inka Kék Túra:
"a magyarázat ellenére sem nagyon kaptam kedvet hozzá"
Ezen nem csodálkozom. :o)
Csak a magyarázat alapján én sem kóstoltam volna meg. Most viszont úgy tekintek rá, mint egy finom és különleges kajára, amit kár lett volna kihagyni. A vendéglátóim mondták el, hogy nem mástól különleges, mint attól, hogy a marha az egyik gyomrában már előemésztette nekem a füvet (a cellulózt), mert arra én nem lennék képes. Ezért módomban áll igazi pázsitfüvet enni úgy, hogy az hasznosul is a szervezetemben.
Gondolom, ezek után, ha újra arra jársz, már ráveted magad a chinchulinesre! :o)))